Egyszer beutalót lobogtatott férjem,
megörültünk, ország, hová megyünk, német.
Hálókocsis vonat, ráírva, hogy sebes,
éjfélkor megállt és Prágában ébredtem.

Villanylámpái fénylőn világítottak,
rám néztek a falak fakón és kopottan.
Szépség otthon a lakótelephez szabott,
hogy tudnak így élni, gondoltam, hanyagok.

Mikor megérkeztünk, ott frissen zöld a táj,
meggy még csak félig megérve csüngött a fán.
Ott minden gyümölcs bizony későbben érik,
nálunk cukorfokát magasabbnak mérik.

Megmásztunk egy hegyet, mire csúcsra értünk,
tizenegy fenyőfajt megcsodálni véltünk.
Csúcson eső esett, távol sütött a nap,
közöttük egy szivárványkoszorú haladt.

Hazafelé velünk már repülő szállott,
"óriásnak láttam az egész világot."
Leszállás előtt a lányom felnevetett,
látom a vecsési káposztafejeket!

2023. június 22.
Idézet Osvát Erzsébet: Repülőgépem című verséből.