/Vincze Roland fiam névnapjára/
Ragyog a nap az égen,
Vad szél hajlítja a fákat,
Névnapod mit üzen a mának?
Boldogan ölellek magamhoz.
Hogy megnőtt az én reménységem,
Szívemből a névnapodat ünneplem.
S feltámad a vad nyugati szél,
Valami új világról beszél.
Amitől én drága gyermekem vigyázlak,
Új, sötét felhők gyülekeznek.
Mit üzennek ennek a világnak,
Félek, mit hoz a múlt a mának!
Alig ünnepelünk ebben a nagy rohanásban,
Nincs idő az ünnepnapokra.
Zord szélben a madarak is fáznak,
Pedig én forrón ölellek, gyermekem.
Féltelek e felfordult világtól,
Ahol veszélyben a hit, s nincs kegyelem.
Anyai szívemnek öröm ez az ünnep,
Oly sok reményt hoztál el nekem!
Minden jót, amit adtál, köszönöm, Istenem,
S e vad rohanásban megálltunk egy ölelésre.
Boldog névnapot kívánva (ROLAND),
S hittel és reménnyel gondolunk a jövőre.
Látod, fiam, a nap is érted ragyog,
A szél elfújja a felhőt az égről.
Kívánok neked szép jövőt, holnapot,
Egészséget, boldogságot!
(Isten éltessen, gyermekem!)
Mosonmagyaróvár, 2022. július 15.
