Nem hallom régóta a dalotok,
nótás nagyapám mióta halott,
a kedvét nem vidítja fenn a fán
lágy énekű, hajnali csalogány.
Hol van már az a szegény, vén cigány,
ki hegedült, pengetett citerán,
megrepedt bőgő, szakadt cimbalom,
ma a szú percegését vallatom.
Ha feltámadna most Dankó Pista,
e síri csendben zokogna, sírna,
elnémultak az ifjak és vének,
Piros Pünkösd napján várlak Téged.
Elnyom mindent a silány gépzene,
kedvenc dalaim lassan feledve,
kókadtak a fáradt kottafejek,
az űr kong pentatónia helyett.

Figyeld dalát szerelmes madárnak,
csalogat, csipogja a trillákat,
ha elfogy az érv, kiürül a szó,
felsír bennünk egy bús tárogató.
Lelkünk gyógyítja a dal, a zene
szívszaggató boldog üzenete,
lehet, nem jut nekünk már semmi más,
csak Bay Alexos, rekedt suttogás.

2014. 09. 14.