Édesanyám megidézlek,
mára várlak, gyere kérlek,
Aput is hozzad magaddal,
láthatatlan varázslattal,
egy szerető ölelésre,
Szent Karácsony estéjére.

Lelkem mélyén itt legbelül
őrzöm felejthetetlenül,
régmúlt karácsony emlékét,
meleg otthon békességét.

A gyertyaláng hangulata
szívem most is simogatja,
gyermekkori üveggömböm
karácsonykor még rám köszön.

De nem virít a jégvirág,
elolvadt az álomvilág,
kályhacsőben szél nem fütyül,
kályhánk heve régen kihűlt.

Csillagszóró száz szikrája
öröm táncát sziporkázva
tovatűnt, - úgy mint az élet,
egy perc alatt semmivé lett.

Amióta Ti nem vagytok
a lelkemre jégcsap fagyott,
és ha enged szorítása,
nyelem könnyem, - más ne lássa.