Szerelem: csalfa látomás,
Csalóka ábránd, semmi más?
Mitől oly édes borzalom
Tűnődni fájó tegnapon?
Tél volt, mikor közel jöttél,
Tavasz, mikor hozzám értél,
Nyár volt, de már messze jártál,
Ősszel újra megtaláltál.
Varázsos álmot suttogtál,
Télen megint máshol voltál…
Hosszú tél volt, magány útja.
Tavasz van már bennem újra;
Szél tisztítja hűs elmémet,
Víz csitítja el emléked,
Szívem zöld lomb felvidítja,
Lelkem napfény elringatja.
Álomra jön az ébredés,
Szeretni mégsem tévedés.
Szerelem: fénylő látomás,
Istenhez szóló vallomás.