Kárpát-medencében él országunk népe,
Hol az anyaföld éghajlata mérsékelt.
Éghajlat, mely máshol katasztrófát okoz,
Vén Európának négy évszakot hozott.
E klíma az arany középutat járja,
A véglet hőfokoknak más a pályája.
Nálunk a széljárás jó, sokszor nyugati,
Viharos arcát ritkán szokta mutatni.
Lombhullató fák itt gyümölcsöt árulnak,
Fagyos, hideg télben alusszák álmukat.
A Tavasz Tündér, mikor pálcájával int,
Kikelet virágai ki is nyílnak mind.
Olyan színes a táj, mint meseországban,
Illatfelhő száll sok daloló madárral.
De amikor a szmog nagy erővel terjed,
Megfordul a kocka és mindenki szenved.
Nyárnak fáj, ha napnak túl tüzes ereje.
De hűs vizekben fürödnek az emberek.
Állatok is hűsölnek, vágtázik a ló,
Felcsapott vízcseppnek sörénye csurgató.
Búzaaratást, a gépeknek zúgása,
Szőlőszüretnek asszonyok dalolása,
Adja a munka becsületét, örömét,
Termésért földanya hálás köszönetét.
Legszembetűnőbb, mi Télanyónak fájhat,
Ha nem borul hóréteg a téli tájra.
Szikrázó fényével nem tükröz csillagot,
Mikor kis Jézus születésekor felragyog.
Egész világnak fáj a felmelegedés.
Átírja az élőlények életrendjét.
Az ember, állat, növény úgy védekezik,
Kedvezőbb klímába elmenni törekszik.
Levegő szennyezett, sok már a műanyag,
Újrahasznosítással védd ember magad!
Hiszen e bajokat te magad okoztad,
Földanyánk elvárja, hibád helyrehozzad.
