Ott mondtunk igent az ölelkező fák alatt
Nyelvünk egymásnak adott hűsítő vigaszt
Ajkad édes íze tűzként perzselte a szám
Csókunk ott égett szánknak bársonyán

Ittuk egymást, de szomjunk csak egyre nőtt
Karomba fontalak, mint még soha, azelőtt
Nászágyunk volt a sok összegyűlt falevél
Párnánk az arcunkra simuló koraesti szél

Simultam öledbe szerelmes, ittas részegen
S te adtál vigaszt mindannyiszor nekem
Az ölelkező lombok a látványra pirultak
Az angyalok az égben csak nekünk daloltak

Az idő akkor és ott csak nekünk megállt
Míg szívtam magamba bőröd vadító illatát
Ágyunkban vágyunk viszhangja suttogott
Nászunk megköttetett az Isten szent színe előtt.