Sír, zokog a lelkem, mert meghalt imádott egyik kutyusom, Glória.
Másfél évvel ezelőtt hoztam Őt ki az Állatmenhelyről. Azt mondták, összeverve találták egy erdőben, egy fához kötözve. Csupa csont és bőr volt, pedig látszott rajta, hogy csodaszép kutyus.
   Amikor megláttam, azonnal beleszerettem, és bár a menhelyen csöppet sem tanácsolták, hogy örökbe fogadjam, mert " nem való gyerekek, unokák mellé, mert nem engedi magát simogatni, harap, megkapta a gondozó kezét is." 

 Így nézett ki akkor... Én mégis ragaszkodtam hozzá, hogy magammal viszem. Utóbb kiderült, betegen adták ide, a hátát is azért nem engedte simogatni, mert tele volt mély - ujjnyi vastag sebekkel. Nem vagyok milliomos, de nem számított a pénz, csak meggyógyuljon. Pár hónappal később már rá sem lehetett ismerni a korábbi csont sovány kutyára. Meseszép lett, és nem volt igaz, hogy harap! Nála szelídebb, kedvesebb kutyát álmodni sem lehet. 
   Most nincs erőm írni, mennyi szép emléket hagyott maga után... Talán majd egyszer...
   Sajnos az állatmenhely felelőtlen orvosa  hibájából- az elhozatal előtti ivartalanítás orvosi műhibája miatt  - tegnap délben meghalt az én csodaszép kutyusom, Glória, akit én csak egyszerűen Szépségnek hívtam...