Most pereg a levél
Ő az ősz virága
M. I.

Nézem az eget, szürke felleget,
ajkamról füstöl ködös lehelet,
fám a karó öreg testem mellett,
kapaszkodom belé, tán megmenthet.
Rám fonódnak az őszben az árnyak,
a diófánál intek búcsút a nyárnak,
az óráim még kedvesek, lágyak,
simogatják az arcom, a vállat.
Pereg a kert rozsdás levele,
előttem életem újabb tele,
a szívem még maradni szeretne,
jó volna, ha kicsit még lehetne.
Tépett napok sátra bújtass engem,
el kell a rosszat most felednem,
barna napokon, fekete esten
ne reszkessen a testem, a lelkem.
Pipázó reményre a fám alatt lelek,
szőnyeggé sárgulnak a levelek,
vállalok vad vihart és a telet,
ha a fényre kiléphetek Veled.

2014. 10. 05.