Szonett 6l.

Sötétség hátrál a friss színek elöl,
A víz párája feszíti mellkasom,
Tűző Nap bizsereg fáradt vállamon,
A hideg küzd, de a harc lassan eldől.

Aranyhídon jöttem Szigliget felől,
Bontott vitorláim szállnak szabadon,
Még a néma hajókürt hangját hallgatom,
Majd örömmel fogad fövenypart, öböl.

Mit nekem tenger és szép Itália,
Itt szelídebb a mérték, de e tájra
Vágyva él, ég szívemben még a remény.

Mint a hullámok az évek gördülnek,
Pezsdítő a fény kifakult embernek
Egy ragyogó, fénylő tavasz elején.

2019. 03. 09.