Elmerengtem szemed kéklő tengerében,
fénnyel simítom kipirult, rózsás arcodat.
Csak egy töredék vagyok a nagy egészben,
és széjjeltépett a büszke, hamis öntudat.

Akartam lenni az egyetlen szőke herceg,
de csak az ősz hajtincsem, mi itt lobog.
Közönybe fúlt szappanbuborék létem,
becsaptak a széttaposott, ócska tegnapok.

Bábuként rángat odakint a nagyképű élet,
mivé lett hát a szerelmet ígérő, szép világ.
Utoljára még szép szemedbe belenézek,
de valami elvette mindkettőnk mosolyát.