egy apró lámpa az ajkad szélén
felgyúl, és derű éled körötted 
csak egy halk ragyogás, egy új remény
s máris elragad az örömörvény -
a mosoly, mint fény...

nem szól semmit, de tárulnak karok
bennük egy emlék, egy szép történet
rég elfelejtett szerelmes álmok
elrejtett vágyak és gondolatok -
a mosoly, mint titok...

megnyugtat, simogat, nincs több küzdés
érzed, lágy, mint a szellőfuvallat
nem látod, de elfog a remegés
lélekben érezhető lebegés -
a mosoly, mint érintés...

hogyha eltalál, minden tengerkék
bársonyos, benne megpihen a nap
nincs félelem, szomorúság, árnyék
ha bántanál, oda menekülnék -
a mosoly, mint menedék...

arcodon huncut, apró kis kópék
nem akarnak mást, csak vidámságot
ráncok mögé bújnak, mégis büszkék
pajkosak, élnek, hisz apró tündék -
a mosoly, mint játék...

nem kerül semmibe, mégis érték
adod és kapod, s mily sokat jelent
akkor is adod, ha nem is kérték
s elbújsz mögé, mi számít, a szándék
a mosoly, mint ajándék...

már nem beszélsz, fáj az emlékezés
az arcodon fáradtság s bánat ül
túl sok baj ért, vád és megbélyegzés
pajzsként szolgál, nincs több ítélkezés
a mosoly, mint védekezés...

nem szomorú, mégis kissé bágyadt
megkopott, mint régi fénykép széle
teher már az élet súlya, sápadt
mint padon felejtett kabát, lankadt
a mosoly, ami fáradt...
...
van egy mosolyom, csak félútig ér
elfáradt talán, nem ragyog, nem kér
semmit, csak ott maradt a szám szélén
mint egy régi emlék lelkem mélyén

meglehet, valakihez tartozott
valakihez, ki egykor ragyogott
valakihez, ki már rég messze jár
kinek mosolya még tán most is fáj

de mégis felveszem reggelente
mint egy kabátot, mely nem melegít
s mi arcomra fagyott éjjelente
másnapra talán végre felpezsdít.

a mosolynak saját akarata van
akkor is, ha kedved vidám és szárnyal
vagy ajkadon bánat tör utat bátran
ne mutasd, hogy kedved játszik az árnnyal

mosolyogj, ha már nincs kedved beszélni
a külvilág felé így pajzsot tartasz...