Üres a ház oly régóta,
vert falán lógó képek,
terítő még az asztalon,
rajta kanalak és kések.

Megkopott vágódeszka,
otthagyott száraz morzsák,
már nincsenek hangyák sem,
hogy sietve elhordják.

Sparhelt lába megroggyant,
fazékban egy pók lakik,
befőttek a kamrában,
egy üvegben apró kavics.

Az élet morzsáit látom,
elhagyatva magányosan,
valamikor fontos dolgok,
eldobva és haszontalan.

Nem kellenek már senkinek,
a régi kedves tárgyak,
megkoptak, rozsdásodtak,
mint az emlékek és vágyak.

Csak a morzsák maradtak,
most szedegetem össze,
nekem mára nem maradt más,
csak egy repedt, csorba bögre.