Illatozzatok neki nyíló vadvirágok,
Szép volt vele az élet,
Míg szívében szeretet égett,
Tiszta volt a lelke,
Érte éltem, minden bút feledve!

Mondjátok el neki
Dalos madarak, szépen,
Az ő képe szeretet volt a
Szívem közepében!

Megöleltem az egész világot,
Ő jelentette nekem a boldogságot.
Súgjátok meg neki zord felhők az égen,
Bánat könnye hull, ha elfelejt engem!
Mint eső cseppje, szépen, csendben,
Öntözi a földet keservesen.

Vidd el a hírt színes szivárvány,
Eső után felragyog a napsugár!
Dalos madarak ismét dalra kelnek,
Dalol a lelkem is, ha engem szeretnek.
Vagy mégsem, hallgassatok végleg,
Emlékeimben, csak szép napok élnek!

Sorakoznak hosszú évek sora,
Elmúlt életünk ne feledje soha!
Nyíló vadvirágot hozzon síromra,
Azzal üzenjen, ha rám gondolna!
Mondjátok el neki ti, kik ismertetek,
Az életemben mindig is szerettelek!

Sopron, 2016. május 29.