Mondjátok el gyönyörű petúniák,
lelkem oly nagyon miért fáj.
A teraszon állok s nézek a semmibe,
várom vissza azt, ki szó nélkül elment messzire.
A virágok illata
s a fák ágacskái között trillázó madarak
hozzanak szívemnek vigaszt.
Egy pohár bor, bordó színe,
a bódító illata, finom íze
adjon a szenvedésemre választ.
Lila petúniák illata messzire száll,
szívem óhaját viszi messzire már,
talán meghallgatásra talál.
Süt a késő nyár simogató sugara,
vigaszt ad lelkem bánatára.