Ásotthalmi tanya világ
Az ember lát ott szép csodát
Fenyves erdők közepében
Tanyák éldegélnek szerényen
Hol homokot fú a szél
Történetem róluk beszél

Tavasz nyitott,munkára fel!
Tavasszal a madár is dalra kel
Sok a kertben a tenni való!
Még a rigó is arról dalol
Régen látott magot a kertje
Bizony a gaz mindenütt felverte

Nekiláttam nagy szorgalommal
Dolgozni kell,ha már kertem van
Magot vetni nagy akarattal
Öntözgettem friss ,tiszta vízzel
Nap ragyogta,tavaszi fénnyel
Bizakodtam majd csak kikel
Mindent úgy végeztem,ahogy kell

Palántáztam szép sorba salátámat
Nem is egyet,ha nem százat
Derekam már belefáradt
Hátam is görnyedt bele
Megtámasztott az ásó nyele
De mit látok a sort visszanézve
Saláta egy sem virít benne !!

Őz suta áll mögöttem!
Lábával dobbant,no mi lesz ültessem!
Mert míg bíz én palántáztam
Az őz a palántám szedi bátran
Egyesével mind megette
Türelmetlenül várt a következőre

Rászóltam ő meg sem mozdult
Az én könnyem bíz majd kicsordult
Nem tudtam,hogy nevessek-e vagy sírjak
Hát az én veteményeim ezért nem nyíltak
Rászokott az őz kertem zöldjére
Friss salátát is megkedvelte

Azután,hogy ott szemben álltunk
Nem mozdult,majdnem paroláztunk
Többi őz is hozzám sétált
Nekik adtam a saláta palántát
Vidáman ,csendben lakomáztak
Jó hogy nem örömükben táncot jártak

Én pedig megtanultam
Kárba vész el itt a munka
Hobbikertet nem vigyázza senki
Őzgida csorda a termést kieszi
Kerítés sem volt akadály
Így lett az én kertem sivár
Beköszöntött a forró nyár
Az őz csapat már erdőn járt

2016.01.25.Mosonmagyaróvár