Modern műélvezet
Mezei István

Óh, lánglelkű költői dicső időknek
tűzetek csodává nőhet a szívemben,
ti maiak hasztalan is, igyekeztek,
elhamvadtok bennem halványan, szelíden.

A poézisunk mára, rég szerte foszlott,
néha csak legyintek sorokra, papírra,
kiagyalt stiklik uralják a világot,
így lett a költészet az agyunk salakja.

Bádogot és dobozt veszünk olcsó boltból,
egyikünk farag, a másikunk ecsetel,
ámul és bámul a lelkesült utókor,
csodálják mérhetetlen műélvezettel.

A maradiság bennem sandán felpislog,
szavannám fájára inkább visszamászok.    

2021. 08. 05.