Húsvéti szigetek szobor óriásai
Múltból nézve,jövőbe mit olvastok ki?
Álltok még a parton,mint valakit várva
Távolba űzöttek vigasztalására

Vártok a távozóra,talán visszatér még
Sorsát a jövőbe,nagyon megidézték
Vártok,mint mi várjuk a távozókat haza
Elengedtük őket,várjuk szívük visszahozza

Álljatok csak örökké,örök mementónak
Mint mi várunk,míg fiaink a világba járnak
S hányszor nyugszik le a nap,hányszor kelőbe
Mikor lesz fiaink örök hazatérte ?

Rólatok, szép hazám fiai jutnak eszembe
Sorsuk jobbrafordulásáért mentek idegenbe
Vajon szerencse ott messze hullott-e ölükbe
Vagy szolga sorban,némán hallgatnak örökre

Mi kőszoborként is, mindig rájuk várunk
Szomorúan látjuk fogy drága ifjúságunk
Utánuk sóhajtunk,talán hazatérnek
Adja Isten ,nem baj ha szegényen

Mert,ha nem jönnének,kő szoborrá válunk
Elfogy nemzettségünk,hiába idősek őrt álltunk
Elvész a magyar hírmondó sem lesz felőle
Pedig-e szent földet Istentől örökölte

Ő adta nekünk Korona országát
Hozzá szép nyelvet,őseinknek honát
Elveszik a föld,hisz nincs ki megvédje
Borús fellegek szállnak a nemzetre

Mert hányszor futottatok messze a világba
Történelem hányszor kergetett vad viharával
Hányszor tértetek vissza tört anyanyelvvel
Szent anyaföldünk hányszor bocsájtott el.

Kőszoborként reménykedve strázsálok
Hull a könnyem,szomorúan nézek utánatok
Talán egyszer mégis hazatértek
Öröm ünnepe lesz az,akkor a nemzetnek

2O14.O4.21.Mosonmagyaróvár.
kép:net