„Mire a kakas hármat kukorékol,
háromszor tagadsz meg engemet!”
Mire feljön az Esthajnal csillag,
Sötét had bosszúja eltemet.
Édes hazám, háromszor tagadnak
meg tégedet!

Késő lesz már a megbánás!
A ki nem mondott szó
Sem leírva NEM lesz tagadó!
Elindul a reménykedők sötét hada!
Nem lesz előttük szent hit s haza!

Mire megvirrad, nem lesz otthonod,
Sem hited, sem földed, mert eladod.
Futhatsz, szabad az út más világ felé!
Megtagadtad a hazád, mely idegené,
Aki hű maradt, könnyeit nyeli!

Mint a tenger árja, hömpölyög a tömeg!
Családod, házad ki védi meg?
Munkád gyümölcsét más gyűjti be,
Te pedig szédelegsz a semmibe?
Nem nyúl feléd segítő a veszedelembe'!

„Mire a kakas háromszor kukorékol”
Megbánod tettedet!
Ami elmúlt, a feledés téged is eltemet!
Idegen veti be földed, ágyad!
Mert megtagadtad, veszni hagytad hazádat!

Szól a kakas, ébredjetek!
Ne engedjétek veszni megint a nemzetet!
De hiába minden figyelmeztető szó!
Az irigység rossz tanácsadó!
S dörömbölnek már sötét fellegek!

Mosonmagyaróvár, 2016. október 3.