Felröppent a szerelem madara,
átrepült a szivárvány-híd alatt,
vállamra ült, suttogott fülembe,
aztán dalra váltott, kedvesen csicsergett.
Bódultan hallgattam, mindent elhittem,
csillagok fénye ragyogott szememben,
ezer hegedű szólalt meg ujjongó szívemben.
Útra keltem, úgy kerestem,
hol az a híres, gyönyörű szerelem?
Talán egy ölelésbe, talán egy csókba bújt?
Átkeltem tengeren, átkeltem hegyeken,
amikor megláttam, hisz itt áll mellettem!
Ölel is, csókol is, néha még bókol is,
fogja a kezemet, cipeli terhemet,
velem együtt sír, boldog, ha nevetek,
mindig készít maga mellett helyet,
hajamba rózsát tűz, szívemben parazsat melenget,
nem ír szerelmes verseket,
de örökké érzem lelkét,
engem ölelő, szivárványon túl dobbanó szívét,
mert még odaátról is szeret,
mindig szeret,
forrón szeret.