Az én Szilveszterem

Azon a régi Szilveszter esten
Hirtelen meghalt az Édesanyám,
Az „ígéretes új év„ hajnalán
Már hiába kutattam, kerestem.

Láttam, éreztem a végzetes jelet
Rajta, ki kellett volna mondanom,
Zúzmara bokron, jég az ablakon,
Azon az éjen halál ünnepelt.

Ez éj nekem a vég, és a kezdet,
Mennyi minden is történt azóta,
De keserű a bor, bús a nóta,
Inkább farigcsálok fát, verseket.

Homályban sápadt a Nap és a fény,
Egyiknek gyász, másiknak dáridó,
Petárda, pezsgő és szenzáció,
Enyém az emlék és e költemény.

És kezdem mindig, újra elölről,
Veszteség, nyereség, reménykedés,
Mindenből sok, és mégis mily kevés,
Keveset tudunk sorsról, emberről.

Valamit vár, és akar a köznép,
Vígasság, öröm nem sokat mondó,
Nekem ravatal, kemény koporsó,
Bennem Örökre fájdalmas összkép.

2015. 12. 31.