Kétségek szonettje
Attól féltem, tehetségtelen vagyok,
Mert kétség kísért, béna kishitűség,
Éjben bolyongtam, csak a csillagos ég
Biztatott, oldották búmat friss
Habok.
Magam oktattam, ástam az alapot,
Nagyok mutatták, hol a kezdet, a vég,
A harmóniát, hogy gyógyít a szépség,
Mit szegény fajunk az Istentől
Kapott.
Nem mérlegeltem, az intuíció,
Megérzés a társam és tanácsadó,
Tutaján ide sodródtam,
Jutottam.
Zátonyok, szirtek és örvénylő vizek
Felett a kétségeimmel evezek,
Nem árultam, és nem adtam el
Magam.
2019. 01. 17.