Szonett

A romok közé vidámnak születtem,
hercegnek, boldognak éreztem magam,
volt vaskarikám is, volt szép falovam,
a Nap mosolygott az égen, felettem.

Szerencse kísérte akkor a tettem,
nem kellett, se pénz, se pompa, se arany,
örültem annak mit kaptam, amim van,
ó, élni akkor, de nagyon szerettem.

Azután egyszerre valami történt,
hiába is tiszteltem én a törvényt,
Isten megbüntetett csúf szerzésvággyal.

Büszke lehetek házamra, kertemre,
a portékám munkával kerestem, de
boldogság elrepült, lelkem nem szárnyal.