Szonett

A romok közé vidámnak születtem,
hercegnek, boldognak éreztem magam,
volt vaskarikám is, volt szép falovam,
a Nap mosolygott az égen, felettem.

Szerencse kísérte akkor minden tettem,
nem kellett, se pénz, se pompa, se arany,
örültem annak mit kaptam, amim van,
ó, élni akkor, de nagyon szerettem.

Azután egyszerre valami történt,
hiába is tiszteltem én a törvényt,
Isten megbüntetett csúf szerzésvággyal.

Büszke lehetek házamra, kertemre,
a portékám munkával kerestem, de
a boldogság elrepült, a lelkem nem szárnyal.