Lezüllött kocsmák,
szocpribék szigetek,
borospohár a társad,
laposra taposott csikkek.

Gondolatod sehol se jár,
alkohol tompította agyad,
de majd a fejtágítón este,
ezt így, te sose mutassad.

Bólogass mindig nagyokat,
tapsod legyen, hangos kemény,
béremeléskor húsz, harminc,
fillér is lehet, kövér szép remény.

De ne félj, ők már tudják a jövőt,
hisz beléd plántálták az igazukat,
tiéd a föld, a gyár az összes javak,
SZOT üdülő, s a balatoni nyarak.

Sebaj Tóbiás, munkád célba ért,
látod kivívták neked, a demokráciát,
szabadon utazhatsz, vehetsz bármit,
csak nem neked játsszák már, a muzsikát.

Varga István Barcs