Mi lehetne szebb, mint minden, ami magyar?
...Búza-termő földje, „mely ápol és eltakar”,
Rétjeinek zöldje, erdeinek fája,
Rajta élő széplány, s kertjének virága.
Bor-termő hegyei, végtelen síksága,
Rajta futó ménes, kolompszó, gulyája.
Gémeskútja messze bólogatni látszik,
Kérő’ nyájakat néz, s delelő juhászit.
Duna, Tisza tája, Balaton vidéke,Magyar napfény játszik tündöklő vizébe’.
Tihanynál egy bús hang folyton szólni akar,
Tisztán és ékesen, hiszen ő is magyar.
Sárrét csöndes vize, három öles nádja,
Rajta futó csónak, névtelen halásza.
Janóciust hoznám még ebbe a sorba,
Kinek hitét őrzi Szerep csonka-tornya.
De most, kis falumból messzire tekintek,
Képzelet-szárnyaim messzi-tájra visznek.
De amint elröpít, vissza is tér hamar:
Mert nincs e világon szebb, mint ami magyar!
Mit is írhatnék még? Kevés itt egy élet,
Leírni e csodát, melyben kincs temérdek.
Szívembe zárom hát, s ha e föld eltakar,
Kísérjen örökké, minden, ami magyar.
Rácz Endre ©
2014 05. 10. Szerep
