Szúr az emlékezés finom kiáltása
mikor az est elhagyta rejtekhelyét,
végig osont a néptelen utakon
nem látta meg a valóság fényét.
Hol vannak a sétáló emberek
mily játékot űz itt az éltető lét,
mit súg majd a ránk törő sötétség
látod e még a kívül rekedt fényt.
Patkány szőrét szelíden simogatjuk
tegnap még koldusként jött,
paszományosan ma már feszít
ami szép és jó volt mind törött.
A holnap felölti igazi arcát - mert
aki majd jön a részvények ura,
csoda fogatával a sötét utakon végigrobog,
hogy sohasem emlékezz a dicső múltra.
írta:Varga István.Barcs.2017.01.