Mikor a vázában elszárad a virág,
Nincs, ki öntözze, vizet ád,
Mikor a kapu nyitva marad,
Nem zárja be senki utánad.
Mikor a kert vadvirágot terem,
Nincs, ki kapálja, ültessen,
Mikor a madarak fészket raknak az ablakba,
Elvész az egykor megélt ember álma.
Mikor az érdek nagyobb, mint a szeretet,
Néma a ház, csak a madárdal éltet,
Mikor egyedül nézed a napkeltét, s napnyugtát,
A magány teríti rád fátylát.
Mikor vágysz egy emberi szó után,
Csak az érdek szólal meg kurtán,
Érdek, hogy van-e pénz elég,
Nem fogja meg nélküle senki az elesett kezét.
Akkor szomorúan hajtod le fejed,
Imára kulcsolod két kezed,
Akkor hívod Istent, segítsen neked,
Nyissa meg feléd az emberi szíveket!
Mert Isten mindig veled van szívedben,
Csak ő ad tanácsot elhagyott sorsodban,
Bús magányodban ő van veled,
S letörli arcodról a hulló könnyeidet.
Azután elköszönsz eme érdekvilágtól,
Hol a pénz az Úr, szeretet meglapul,
Beborul az ég, nap ragyogása helyett,
Rád köszön az örök éj, s mindenki elfeled.
Mosonmagyaróvár, 2022. augusztus 29.
