(Halottaink emlékére)

Este, mikor a gyertyák csendben égnek,
lelkünk lágy húrjai másokért zenélnek.
Tárd ki hát a szíved, és nyiss a mának,
és ne adj esélyt most az elmúlásnak.

Ma végtelen az éj örök, hű szerelme,
miénk lesz ma este a jó tündérek lelke.
Bánatos a mosoly, de csupa-csupa jóság,
nem vendég ma nálunk a földi valóság.

És ha feljő majd a Hold, s kihunynak a fények,
lelkünk lágy húrjai mind tovább zenélnek.
Gondolj most azokra, akik már elmentek,
zárd őket szívedbe, s adj nekik egy percet.

És ha felkészültünk mind közös ünnepünkre,
öleljük át egymást, s tedd kezed szívedre.
Őrizzük a lángot, hogy az mindig égjen,
és sohase hunyjon ki a szívekben.