Mikor a gyermek
minden fájdalmat magába zár,
S kétségbe esve sír, kiabál,
Lelkében a fájdalom ver tanyát,
Csendben ül, ha nem látja
anyát, vagy apát….
Akkor a gyermek
Elfelejti mi a szeretet,
Nem látod önfeledten nevetni,
Csak arcán néma könnyeket.
Mindent magába zár,
Szenvedés az élete,
Nem érti miért e fájdalom,
Lelkében sérült, s minden tilalom!
Akkor a gyermek magára marad,
Ti szülők nem értitek a fájdalmat,
Melyet miattatok elszenved,
Nincs ki megvigasztalja sebzett lelkét!
Akkor a gyermek
Fájdalmasan elcsendesül,
Szíve fáj ott belül,
S ti szülők, nem tudtátok mi a szeretet,
Összetörtétek lelkét a gyereknek!
Álmában, csak a jó Isten vigasztalja meg.
2020.07.03. Mosonmagyaróvár.