Mikor eljött az est

Szent György hegy gerince
Búcsúztatta a tűző napot
Sugara szemembe ragyogott
Messze tündökölt a Gulácsnak fénye

Elhomályosodva ült Tapolca medence
Én ültem a Badacsony hegy lankán
Ragyogó napnak búcsút mondván
Az alkony csendesen köszöntött a tájra

Lelkem úszott a boldogságban
S a Balatonban szikrázott tükör fénye
Mint,ha tükröt tartana elébe
Aranyhidat küldött a túlsó partról

Köszönt nekem búcsúzóul
Tudtam ritkán látom ezt a napnyugvást
Ezt az eltűnő csodás látomást
Szerettem volna megfogni a pillanatot

De a nap csendesen lehanyatlott
S én magamra maradtam
Az alkony halk varázsában
Rám terítette a csend a palástját

Elnémult madár is,megtalálta párját
Távolban csillagözön ragyogott a lankán
Tapolca fényei üzentek talán
Az est homályában világítottak némán

Mint sok szentjánosbogár villogván
És én megköszönöm a sorsnak
Édes testvérem neked
Hogy ezt az élményt megadtad nekem
S emlékként szívembe rejthetem.

 2O14.O7.O7.Mosonmagyaróvár
Korkován-Nemesgulács élmény/