Ha visszanézek a múló időben
Mikor volt jövőképe az embernek
Léggömböket kergetett
A föld mely megmunkált
Barázdákról álmodik
Parlagon heverve termi a gaz virágait

A demokráciának ára van
Nem bízhatunk a jövőben
S nem kergethetünk vágyakat
Munkanélküliek hada zúdul
Fogy a kenyér az asztalon
Nő a kilátástalan fájdalom
Nem így akartuk, hogy így legyen
Megfagyjunk a téli hidegben
S számoljuk az összegyűlt garasokat
Áruház láncokban van minden jó
Hitelre minden kapható
Bankok megtömik a zsebeiket jól

Mi nem így képzeltük a demokráciát
Szavazni ment a becsapott tömeg
Hitünk árát hazugság fizette meg
S a magyar föld majd elveszik alattunk
Kétségbe esve keressük múltunk
S nem lelünk sehol vigaszt
Híres gyáraink romos udvarán
Kóbor kutya csahol
Volt gazdája annak is, de ő is szegény valahol
Fel kellene ébredni végre!
Valamit tenni kéne már!
Elfogy, beteg, beteg ez a nemzet, gyógyulásra vár!

2OO8.O2.18.!   Mosonmagyaróvár