Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk
Áldd meg a Te magyar néped
Nézz le ránk, nyisd meg az eget
Mert elszabadult a sátán pokla
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk
Hallgasd meg könyörgésünk, mi Atyánk
Hallgasd meg könyörgésünk
Fohászunk hozzád száll
Ne engedj minket a kárhozatba
Hallgasd meg kérésünk hozzád fohászkodva
Segíts bennünket, magyar embereket
A földről felállni, nem bírjuk már a terheket
S jöjjön el a Te országod
Mutasd meg felénk irgalmasságod
Mert már csak benned bízhatunk
Tekints le népedre, ne engedd elveszni
Kétségek, kínok-kínja közt szenvedni
Mert jó ember a magyar, csak nem bírja jármát
Elszéledt a világba, elhagyja hazáját
Nyitva már a határ minden irányban
Tengerig is futott mélységes kínjában
S ha már Te sem hallgatod meg
Hozzád szóló könyörgő szavainkat
Kihez forduljunk ily nagy veszedelemben
Ne hagyj el bennünket ily nagy keservben
S ha mégis meguntad már siránkozásunk
Legyen meg a Te akaratod, hozzád kiáltunk
Legyen már végre bűnbocsánatunk
Ne engedd hű néped széllel szaladni a világba
Nyújts felé védő kezed kínjában
Nyisd felénk szerető szívedet, ne engedd elveszni
A magyar nemzetet
Nevedet örökké imánkba foglaljuk
Legyen meg a Te akaratod, most és mindörökké
Ámen
