Két kezed mit adhat, csak nagyszerű mi lehet,
az mutatja meg igazi alkotóképességedet,
faekével lazítod a drága anyaföldet,
még is kaphatsz tőle ízes áldott kenyeret.

Nem technika mit használsz, szíved kezed mind együtt,
ami lelkedből fakad, avval gyúrod egyebütt,
mámorító nedű mit szőlő bogyóból préselsz,
ad majd neked erőt, ám tőle vidáman ébredsz.

Így van a fával is mielőtt tűzre vetnéd,
művészi alkotás lesz, vagy belevágod fejszéd,
oly sok csodára képes az alkotó ember,
példaképem az Isten, a nagy tanítómester.

Sosem kérdezték meg tőlem a kívánságom,
csak adtak vettek, mint egy lóvásáron,
rabszolgának néztek, cseréltek-heréltek, 
sokszor félkrajcárt, fekáliába löktek.

Ám az is kivetett, majd kacagtak rajtam,
hát így nem fürdőzhettem tejben vajban,
mocsári káosz, hínár majd lápvilág,
ludvércfények hát nincs itt mennyország.

-írta-Varga István-Barcs.2020.01.15.