Mi "demagógok," "hazaárulók", "irigy" gazemberek tényeket közlünk! Nem csak önmagunkkal törődünk, a saját jólétünkkel, hanem az is érdekel, hogy másokkal mi történik, mások hogyan élnek. Mi irigy gazemberek úgy gondolkodunk, hogy a stadionok, meg saját szórakozásra épített kisvasutak helyett a szegényekre, a kórházakra kellene költeni a pénz.

Mi demagóg, hazaáruló, irigy gazemberek felháborodunk azon, hogy miközben gyermekek, családok éheznek, vergődnek a szegénységben (miközbn tisztességesen éltek-élnek, dolgoztak-dolgoznak,) Magyarország történetében nem volt annyi állami tisztségviselő, államtitkár, mint amennyi most van! Csak példaképpen: New York-nak egyetlen polgármestere van, pedig a lakosainak száma 19,1 millió, még sincs annyi adófizető állampolgárok pénzéből eltartott léhőtő, mint  Magyarországon, melynek lakossága  már lassan 9 millió sincs! 

Ja, hogy mi irigy, demagóg, hazaáruló gazemberek vagyunk, mert nekünk nem az számít, hogy mi jól élünk, hanem az is, hogy mások hogyan élnek?!  Én inkább legyek ilyen, - vagyis ledemagógozott, lehazaárulózott, irigynek titulált, - de legalább elmondhatom magamról, hogy ember vagyok embertársaim között.  Olyan ember, akinek nem csak saját maga, meg az istenített politikus söpredék (beleértve minden pártot, és annak pribékjeit, akik nem az esküjük szerint tevékenykednek) számít, hanem az embertársai is, mert ettől vagyok ember!

Nézzük a tényeket:.
***

Létminimum alatt él az ország harmada, de az állam a leggazdagabbakat támogatja

A Policy Agenda kutatóintézet közzétette a 2017-es létminimum-értékeket, és  meghatározta az úgynevezett társadalmi minimumot is. Az eredmény várható volt, de mégis zavarba ejtő. Rengeteg ember él a létminimum alatt, az ország fele pedig nem éri el a társadalmi minimumot sem. A leggazdagabb egymillió viszont szárnyal. Fontos tudni, hogy a Policy Agenda által kimutatott létminimum nem szegénységi küszöb, hanem olyan jövedelem, amely az alapvető szükségleteken túli igények kielégítését is lehetővé teszi, pontosabban tenné. Azaz, ha bármilyen váratlan kiadás szükséges – pl. elromlott vagy ellopták a tévéd -, akkor nincs rá fedezeted.

2016-ban az egy főre jutó létminimum 88.619 forint volt.
2017-ben pedig 90.450 forint.
Ez két keresős és két gyermeket nevelő háztartás esetében 262.305 forint.

A 2017-es  felmérés alapján a magyar háztartások 25 százaléka tengődött a létminimum háztartásra jutó összegét el nem érő bevételből.  Ezek a háztartások nagyobb létszámúak, mint a létminimum felett élők, vagyis a magyar társadalom 30%-a él olyan háztartásban, amelynek nincsen akkor háztartási szintű bevétele, amely fedezi a létminimum összegét.
A Policy Agenda idén először meghatároz egy un. Társadalmi minimumot is, mely a saját megfogalmazása szerint így hangzik: „szerény fogyasztási szintet jelent, az alapvető szükségletek kielégítésén felül, racionális gazdálkodás mellett olyan javak és szolgáltatások fogyasztására nyújt lehetőséget, amelyek a gazdasági, társadalmi, kulturális fejlettség adott szintjén már tömegigénnyé váltak. Ez a minimum némi átcsoportosítási, tartalék lehetőséget is ad rendkívüli esetekre.”
Ez nagyjából annyit jelent, hogy – legalább néha – tudsz venni pár ruhát, egy könyvet, mozijegyet, két sört, és el tudsz menni nyaralni.
2016-ban az egy főre jutó társadalmi minimum összege 112.136 forint volt. 
2017-ben pedig 117.720 Ft volt.
Nyilván nem racionális és a gyakorlatra nem kivetíthető, de látható, hogy ebben az ütemben a jelenlegi létminimum alatt élők 12-15 éven belül érnék el a 2016-os társadalmi minimum szintjét.
Azt a szomorú tényt is le kell írni, hogy a tavalyi adatok szerint a magyar  lakosság 53% olyan háztartásban él, ahol nem éri el a társadalmi minimumot a jövedelemi szint.
Nem fogok újat mondani azzal sem, hogy a falvak és községek lakói a legszegényebbek.  A létminimum esetében a községekben élők 40%-a élt ezen szint alatt, míg a fővárosban arányaiban ennél 25 százalékponttal kevesebben. Ugyanez a differencia megtalálható a társadalmi minimum esetében is.

A Fidesz magára hagyta a szegényeket

Változást ne reméljünk, az olló a Fidesz kormányzása alatt csak nyílik. A szegény nagyon szegény marad, a gazdag még gazdagabb. Ezt nem én mondom, hanem már a G7 2017-es riportja. A G7 kifejti, hogy a különbséget leginkább az adórendszer átalakítása, a szegényeket segítő szociális ellátórendszer visszavágása és a jövedelmeket felfelé átcsoportosító családpolitikai támogatások és adókedvezmények jellege fokozta.
Érdemes megnézni a KSH egyik legfontosabb éves adatgyűjtésének eredményeit, ami a háztartások jövedelmi helyzetével és életkörülményeivel foglalkozik behatóan.
Az egy főre jutó havi jövedelem így változott évente tizedenként. (Ez egyszerű forintösszeg, nincs benne az infláció hatása, ami 2010 és 2016 között 12 százalék volt.)

Ha a fenti grafikon értékeit relatív változásra fordítjuk, láthatjuk, hogy társadalom alsó tizedében átlagosan mindössze 11 százalékkal nőtt az egy főre jutó nettó jövedelem (havi 29,1 ezerről 31 ezerre), míg a legjobban kereső egymilliónál 31 százalékkal (havi 237 ezerről 315 ezerre).
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a legszegényebb egymillió ember reálértéken tavaly még mindig nem keresett semmivel sem többet, mint az évtized elején, hiszen csak az inflációval arányosan nőttek a béreik

A Fidesz látványosan pusholja a leggazdagabb egymilliót

A Fidesz kormányzást legjobban bemutató két grafikon következik.  Ugyanis a társadalmi különbségek nem a tényleges munkával megkeresett jövedelmek miatt nőttek. A legkevésbé pont a legszegényebb és a leggazdagabb tíz százalék munkából származó jövedelme emelkedett hét év alatt (28, illetve 26 százalék). Ha viszont az állambácsitól érkező támogatásokat és juttatásokat nézzük (mint pl. Vajna kaszinóinak adókedvezménye), akkor elég sokkoló eredményt kapunk: miközben a legcsóróbb NÉGYMILLIÓ ember kevesebb segítséget kap az államtól, mint az évtized elején, addig pont a három legjobban kereső jövedelmi tizednél nőttek a leginkább az állami juttatások, de a leggazdagabb egymillió esetében a legmagasabb ez a szám: 42%.
Kimondható tehát, hogy a kormány sokkal-sokkal kevesebb figyelmet fordít a lét és társadalmi minimum alatt lévő állampolgárok felzárkóztatására, mint az új magyar arisztokrácia építésére. Az ország fele csak tengődik a béréből, igazi fejlődés és előrelépés helyett, a kormány pedig továbbra is képtelen egy élhető jövőképet mutatni az iskolából most kirepülő fiataloknak idehaza. Micsoda meglepetés ez így 2018-ban. Ja, nem!

Címlapkép: Bárdos Tamás: Kontraszt