Mi összetartozunk.
Emlékszel még egy hideg ködös napra?
Száz reménnyel jött elém a remény,
Vártatok rám, "mert Összetartozunk" jöttem én.
Mi magyarok, éljünk bárhol a Föld kerekén.

S betoppantam, száz boldog szem irányult felém,
S mint régi ismerősök, öleltetek át
Azon a szép ünnepen.
Örökre megtapasztaltam az összetartozás diadalát.

Fogtuk egymás kezét kicsik és művészbarát.
Énekeltük a dalokat, mi átzengett országhatáron át.
"Szeressük egymást gyerekek, a szív a legszebb kincs!"
S tudtuk, "Ennél szebb szó, hogy szeretet,
a nagyvilágon nincs!"

Most is látom arcotokon a boldogság mosolyát,
Mert hívó szóra megyünk felétek határokon át!
S évek teltek, s nem múlik a szeretet!
Ami akkor, s ott kicsit és nagyot átölelt.

"Mi Összetartozunk"!
Mi magyarok, testvérek vagyunk!
Legyen sorsunk jó, vagy mostoha!
De hazaszeretetünk nem múlik el soha!

S mikor elváltunk, sűrű könnyeket hullajtva.
A nap felragyogott, a ködöt elkergette az égről.
Szívünkben örökre meleget bújtatva,
S remény, hogy újra találkozunk, nem múlik el soha!

"Mi Összetartozunk"
Szívünkben hittel és reménnyel,
Mi magyarok, egyek vagyunk szívvel és lélekkel.
S lehetnek határaink, de ha találkozunk,
Boldog örömmel öleli át egymást karunk!

Mosonmagyaróvár, 2025. május 5. 

TM