Miért van, hogy az óhaza
mágnesként vonz, csábít haza,
ha elfújt a sorsod szele,
mint porszemet, tőle messze.

Édes, pajkos gyermekévek
szíved táján úgy zenélnek,
felidéznek titkot, álmot,
ködbevesző ifjúságot.

Ha visszatérsz ugyanoda,
moha-lepte idő nyoma
eltüntetett mindent tova,
mi volt, nem leled meg soha.