A véges a végtelen Isten két
kezének távolsága, az öröklét
a tét, odakinn ősz dúl, sárgul a rét ,
de tavasz temeti el rossz kedvünk telét

A mérték más, a szenvedély közös,
a gyönyör fájdalma teremtő és örökös.
A cinizmus az ördög vigyora,
nem is jut sokunknak vacsora.

A szabadság csak a rendben lélegzik,
még akkor is, ha ez már huszonegyedik
század, az akarat egyedül hiába lázad,
a tisztesség helyén trónol a gyalázat.

Félünk az alapnélküli „panel-palotákban,”
lassan hétmilliárd ember lesz hazátlan.
Már nem tréfál a mai mókamester,

Egyre több a szektás, na meg a nihilista,
és napról napra nő a szomorú lista.
A költészet nem tiszta filozófia,
de rímekből, ritmusból is ért az ember fia.

Mert az igazság rövid és közérthető,
és nem kiválasztott minden vezető.
A szív szorong, és óva int a lázam,
mindezt tudjátok, miért is magyarázzam.

2013. november 13.