Ötven éves kora után az ember már felelős az arcáért… Politikailag is. Ha e mondat igaz, akkor én most igen nagy bajban vagyok!
Előző este még semmi különöset nem tapasztaltam, ám amikor kormányunk mély szociális érzékenységéről tanúskodó újabb adó-bevezetési lépéseit meghallottam a híradóban, már csak az unokák miatt is, diszkréten káromkodtam. Elalvás előtt a villanyt (még) én kapcsoltam le, és nem az áram-szolgáltató, mondom, semmi különös. Reggel tükörbe nézve a víz kivert – te jó ég! – szocialista lettem. Magam is röstellem, de így van.
   Mindeddig konzervatív voltam, ráadásul azt hittem, ebben a korban ez természetes… Úgy véltem – eddig a reggelig -, hogy a kis,-és közép-osztály szélesítése, erősítése a lényeg. Ők – az értelmiség, a közalkalmazottak, a kis,-és középvállalkozók emeljenek maguk közé minél többeket alulról. Fölül ugyanis MÉG kevesen vannak, ráadásul eszük ágában sincs a középosztályba lesüllyedni. Azt is hittem eddig – sajnos, nem fogott rajtam a KISZ-iskola, mert annak idején messziről elkerültem, - hogy nem baj, ha ez a középosztály Istenes, mert a hit,-remény,-szeretet hosszútávon GDP növelő hatású lehet.
   Reggel óta, mióta szocialista vagyok, tudom, hogy ezek múltba merengő, mucsaji marhaságok. Azóta számomra legfontosabb a kisember, aki sziszifuszi erőfeszítéssel – milyen gyarlók is tudnak lenni – igyekszik életben maradni 60-70 ezer forintos havi fizetéséből, napi 10-14 órás robot után, ráadásul családostul… Hogy a nagycsaládosok, a kisnyugdíjasok, a minimálbérből élő robotolók, a járadékosok, a rokkantak, a hajléktalanok valahogy túléljék.   Na ugye, hogy szocialista  vagyok?!
   Az igazi kérdés azonban az: ha én – a tévelygő exkonzervatív – szocialista vagyok, akkor ők – a szocik, és az exszoci-konzervatívok, akik nemzetinek mondják magukat, közben a nemzetet rombolják – ők vajon kik?! Jó lenne erre mielőbb választ kapni, mert ha tömegek szorulnak a lét peremére, a kérdés így is elhangozhat: Állj! Ki vagy!?

     Jut eszembe! Nincs valakinek egy fölös Marx összes? Pár évvel ezelőtt a sajátomat meggondolatlanul kidobtam…