Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mese Nárcisznak

csabayandy
csabayandy képe

Már az idejét sem tudom mikor volt az a nap ami nárcisz illatával elvarázsolta a tájat, és mindent de mindent olyan csodássá tett mint az kislány aki épp most a tükörbe néz.

   Aznap valahogy minden más volt, és mintha tündér birodalommá változott volna a világ, meseszép volt minden,
még az öreg odvas fa is mosolygott egy nagyot, pedig azelőtt sosem tett ilyet. Az ég a földig ért, és minden felhő egy kívánságkút volt. Aki igazán tiszta és jószívű volt, az felmehetett oda és kívánhatott bármit amit a szíve diktál.    
   Volt egy virág, egy gyönyörű kis virág,  aki annyira egyedül érezte magát, hogy bizony útra kelt, sok- sok barátot szeretett volna, így elindult, hogy az ő kívánságát is teljesítsék. Útközben találkozott a szellővel, és megszólította:
- Szia szellőcske segítenél nekem?
Tudod nagyon elfáradtam,
felvennél a hátadra és elvinnél
az egyik a kívánságkútig?
- Persze- mondta szellőcske,
és már indultak is.
   Nagyon sokat beszélgettek, a kis virág már nem érezte magát olyan egyedül, és úgy érezte, egy barátot már szerzett, és máris jobb lett a kedve is. 
   Mikor megérkeztek és leszállt a szellőcske a hátáról, ott várt rá egy igazi tündér kis manókkal körbevéve, akik épp bújócskázni indultak.
- Gyere velünk bújócskázni! -kérlelték
- Nem lehet, kívánni szeretnék a kútból!
- Ugyan már majd kívánsz utána!- mondták neki.
Nem kellett a kis virágot sokáig kérlelni ment ő is bújócskázni, és sok móka kacagás között már nem is tudta hogy kívánjon e a kútból, hisz olyan sok barátot szerzett, amiről nem is álmodott.
Lassan beesteledett, eljött a búcsú ideje, átölelték egymást, és mindenki hazament, kivéve a kis virágot, ő még odament a kúthoz és ott állt előtte nagyon sokáig.
- Vajon mit kívánjak? -kérdezgette magában.
Egyszer csak a kút megszólalt:
- Kis virág van már neved?
- Nincs- felelte
- Mit szólnál ha ezentúl Nárcisznak hívnának?
- Jaj de szép ez a név! Szeretném szeretném!- kiabálta örömteli hangon.
A kis virág behunyta a szemét szemét, és mikor kinyitotta különös módon már otthon volt az ő egyszerű világában, és hallotta, hogy mindenki ezt mondja:
- Milyen szépséges kis Nárcisz! 
Nagyon sokáig visszhangzott benne ez a mondat:
- Milyen szépséges kis Nárcisz!
- Milyen szépséges kis Nárcisz!
Azóta is minden szempár megcsodálja amikor megpillantja, és azon a napon, amikor nevet kapott, minden évben nárcisz-illatú lesz a föld, s az ég, és csodákat hordoz a világ. 

Rovatok: 
Mese