Mesélek a csillagokról
Forró nyári ég alatt
Göncöl szekéren ülve
Száll repül a gondolat

Hullócsillag augusztusban
Szikrázik a fény szerteszét
De örök csillag csak egy van
Szíved érzi erejét

"Örök "csillag jászol fölött
Mely kisdedre ragyogott
Szeretetet küldött tova
Aranyozta az égboltot

Hulló csillag,üstökös fény
Elég, mire földet ér
Megpihen az ember szeme
Lenn a földnek peremén

Halvány csillag messze, távol
Boldog hírt hoz teneked
Mily parányok, mily porszemek
Az itt élő emberek

Ezért aztán gondolatban
Száguldok a Göncöl szekerén
Ne tudja meg soha senki
Milyen porszem voltam én
E szomorú nagy földtekén .

2OO9."Rendületlen hittel" c kötetemből

Mosonmagyaróvár.