Öreg fának már -
lazulnak gyökerei,
élőhelyet kérnek, követelnek
egyszer, lányai és fiai.

Hiába szép terebélyes
hűset adó lombja,
ha vastag ágait -
vihar tépi szabja.

Nézd meg az erdőben,
az erős törzs nem tűri,
hogy hozzá közel legyen,
de távolról utódját szereti.

Ilyen az ember is -
ki utódot nemzett,
nem tűri, hogy sarjai,
legyőzzék a tápláló testet.

Mert az élet könyörtelen,
erő diktálja a létet,
csak alázattal lehet építeni
új jövőt, egy szépet.

Magyar apa, magyar fia,
tanuld bölcsen a múltad,
keresd meg kik az igazik -
kik e honért, mindent adnak.

Főhajtással adózz nagyjainknak,
ez már egy nagyszerű tett,
ma is sok van, ki e nemzetért -
áldozatot, vérét adni, nem rest.

Varga István.Barcs.2016.