Tépelődve, mégis elfogadva
Mennyi másik élet hamvadt el benned,
mégis ezt az egyet kell, hogy szeressed,
hány kitérő, csapda, útelágazás,
majomként táncolt benned sok rossz szokás,
kereszteződés, szelíd párhuzamok,
végtelenben magadat találhatod
vagy két pólus között vergődik éned,
mért kellett keskenyről tág térre térned,
mit szíved az anyaölben örökölt,
elhomályosítja a por és a föld,
helyette tiéd a szabad akarat,
mely sokat elvesz, és csak keveset ad,
ködök gomolyognak vonzó fellegben,
kíváncsi lettél, éhes, telhetetlen,
mikor egy szó, lépés, gesztus végzetes,
egy megtorpanástól minden másképp lesz,
sok lehetőség, sansz, alternatíva,
egy sorsot élhetsz fogadva, hamvadva,
már hiába a megbánás, számvetés,
pajzsodon rések, végzetes repedés,
szerető szándékod kudarccá torzult,
megváltozhatatlan, a jég-merev múlt,
gúnyádon tán kétszáz, kétszázhúsz folt,
életed csak ez az egyetlen egy volt,
kishitűség bére szürke középszer,
együtt porlad el halandó testeddel,
a véletlenek sora törvényszerű,
csak sodródsz, ha magadhoz nem leszel hű,
megfáradt szalonkák pihenni vágynak,
átadom őket a tavasznak, nyárnak,
a szivárványból neked egy szín maradt,
tépelődsz,de szeresd, fogadd el magad !
2018. 03. 27.