Az én szeretet Múzsámnak ajánlva, ezen gondolatokat, és az érzést mit kaptam tőle, megköszönve.

Láttam a mosolyát, megremegett testem,
édesen borzongásba feledkezett lelkem!
Még így álltam, néztem, s könnyed koppanással,
kecses lépte felért a feloldozással.

Felért, bizony felért, mert nem bűn szeretni,
érzés hullámain kettesben evezni.
Imádva hallgatni gyöngyöző kacaját,
miként a nap hinti aranyló sugarát!

Részeggé bódultan lassan forog nyelvem,
még az áldott nevét ízlelve kiejtem!
Majd felbátorodva zengem mámorosan,
jövök édes együtt leszünk hamarosan!

Ölellek karommal szívemre szorítva,
szemeid kéksége benső tüzem szítja!
lehunyjuk mindketten s bíbor káprázattal,
pillánk alatt játszik a vágy varázslattal.

Érezlek  szorítasz, szinte kapaszkodva,
reszketve simogatsz szívemre hajolva!
Vérem ettől felforr, száguldoz lüktetve,
még suttogom mélán kőszirtté meredve.

Köszönöm ó Uram, ezerszer köszönöm,
hiszen vele adtad meg földi örömöm.
Melyet minden reggel áhítva csodálok,
mint mikor az égi tornácodon járok!

Nem is kérek már mást, csak őt hagyd meg nekem,
legyen bánatomban vigasztaló felem!
Ha üzensz mennem kell, az utolsó sóhaj.
Zárja le szemeim édes búcsú csókkal.

Miként itt rendelted legyen úgy a Mennyben,
hagyd hogy országodban úgy, ahogy itt tettem!
Újra rátaláljak ismét meghódítsam,
apró angyalkádként ott is boldogítsam!

Hited ösvényein kéz a kézben járjunk,
áldásod teljében téged hűn szolgáljunk.
Mit elvesztünk százszor nem leltünk meg itt lent,
Hirdessük irgalmad Mindenható Isten!