Havas tájak, erdők, hegyek,
Szívem vágya vagytok nekem.
Hol nem jártam még sohasem,
Szívem epedőn telne veletek.

Suttog a fenyves, a hűs szél
Kergette felhők között,
Fent a hegyen.
A kopár, sík hegytető, melegedő.

A nap sugara csábít fel,
Hol megbújva, virágok bontják szirmaik.
Amint jön a kikelet  hívó szava,
Dobban a hegy szíve, velem…

Érzi az élet robbanását,
S szívünk egy ütemre ver,
Talán ott élem lelkem életét,
S talán ott vagyok velük.

A havas hegyek, tájak, s vidám fellegek.
Melyek hozzák, felém Isten üzenetét, megyek.
S lélekben ott vagyok velük.
Hol sóvárgó vágyak bennem élnek.

Elhozzák hozzám az élet szavát.
Mily rég vágyom erre.
Madarak dalát fejem felett,
S beburkolózva  a köd fátyolába,  megyek.

Lelkem, meg nem köthetem,
Tovaszáguldok fellegeken.
Átölelve hegyek, erdők, lankás tájak,
Mit Isten belém ültetett.

A  teremtett  világ,  s a mérhetetlen szeretet.
Nem, ne fogj vissza, mert megyek!
Kergetőzünk a fellegek felett,
Fogva az élet pulzusát, lüktetve, megyek…!