Valaki rám szólt, kis juhász:
azt mondta, megbántottalak.
Amit rólad írtam túlzás,
hazug minden citált adat.

Tudod, én nem voltam nálad
Nagyfán, s Akasztón sem jártam –
az Utolsó vacsorád-at
sem láttam, s nőket a bárban…

Sosem számoltam pénzt veled –
súgják: te is csak kötegben.
Nem olvastam a könyveket
sem – életed öt kötetben.

Labdába se rúgtam soha
a stadionod nyírt gyepén.
Kamionok hosszú sora –
nem láttam telt hasuk, nem én.

Az élet kibabrált veled?
Mint a nép egyszerű fia
-vihart arat, ki szelet vet –
nem kellett volna tudnia?

Miért nem maradtál pásztor,
nyájas ember szabad pályán,
kit senki nem űz, s nem pártol
a föld e huzatos táján?

Sokan hisznek Neked. Mondják,
jégre haszonlesők vittek,
s aztán ők húztak rád spongyát –
soha nem lehettek kvittek.

Lehet, becsületes voltál –
homokban is aranyásó.
Csak hullámot lovagoltál –
vakok között  messze látó.

Egy törvény van, s el nem évül:
ember embernek farkasa.
Hát ezt hozhatod fel érvül –
az életed kész ballada.

2016.02.10.  Csorba Tibor