Megunta az ősz a tájat,
megunta az ősz a fákat,
az ágakon nincsen levél,
fázik az út, nem is  mesél.

Megunta az ősz a tájat,
elfelejtette a  fákat,
maszatos lett az ég színe,
megszakad az Isten szíve.

Megunta az ősz a tájat,
tél cibászta meg a fákat,
jegesedik a tó vize,
belefagyott a Nap íze.

Megunta az ősz a tájat,
hó lepte be mind a fákat,
fehér csendben gyertyaláng- dal,
a hidegben megvigasztal.
*
Megunta az ősz a tájat,
tél cibászta meg a fákat,
fények hulltak, ködbe zártak,
megunta az ősz a tájat.