„Emeld fel a követ, megtalálsz,
Vágd ketté a fát, ott leszek. „   Holt- tengeri tekercsek

Megtalálsz, mikor felemelsz egy követ,
Fát hasítasz ketté,  az éked leszek,
Zápor, ha áztat, én mosom le arcod,
Segítem a  harcod, szánom kudarcot,
Tüzeket raksz, én adom a meleget,
Tőlem indulnak az esők, fellegek,
Öreg csontjaid kínozza fájdalom,
Imádkozzál hozzám, majd én kioltom,
Szorong a lelked is, mert érzést adtam,
Nem könnyű az élet, tudom alattam,
Könnyed átitat, mint téged a vérem,
Megbánt bűneidet  számon nem kérem,
Próbára teszlek, soha nem tagadtam,
Bármit választasz szabad akaratban,
Láthatatlanul a lényem mindenben,
Lezárt szemekben csillan fel a fényem
Életet lüktetek füvekben, fákban,
Beteg szíveknek új ritmust dobogtam,
 Suhanás vagyok a madarak szárnyán,
Magadra maradtál, nem hagylak árván,
Mély titokként akár a tengerárkok,
Ha padlóra kerülsz, veled felállok,
Rács, törvény, árny van életkalitkádon,
Egy nap az ajtaját neked kitárom,
Porrá lesz az ember, templom, épület,
Az én egyházam az örök szeretet,
Csodát csillogok rá szürke arcokra,
Megfáradt vándornak leszek a manna, 
Már kétezer éve is velem voltál,
Légy hát a szószólóm, legyél az oltár,
Kik keresnek, végül mind megtalálnak,
Éljed le éveid, kapumban várlak.

Vágj ketté egy fát, emeld fel a követ,
Életben, halálban ott leszek veled.