/Mosonmagyaróvár.1956.okt.26./
    sortűz
Mintha megint látnám
Régi színben tündökölni
Ha ötvenhat évet kellett is pihenni
Nem talált rá azóta senki
Én most is látom büszkén ragyogni
Nem csak szürkén szomorkodni
Megtörve és arcul ütve
Eldugva padlás mélyébe

Megint fújnak az őszi szelek
Kibontotta őt a tisztelet
Loboghat büszkén kifeszítve
Mint egykor a hősöket nézve
Mert előtted zúgott egykor
Géppisztoly, ropogott puska tüze
De nem ellenségre
Menekülő, jó szándékú emberekre

Megszólal a zászló búsan
Ő látta a sok hőst holtan
Ő látta föntről,az ellen gázolt vérbe
De ő csak lobogott fenn kitűzve
Majd jöttek érte féltő kezek
Becsavarták,ereklyeként elrejtettek
Ne lássa a gyalázatot
A hősök halálát,áldozatot

Ötvenhat év telt el már azóta
Hősökért szól a gyász nóta
Kibontják,hogy úgy lobogjon
Mint azon a tragikus napon
Színe azóta már megkopott
Egy-két golyót ő is kapott
De szíve most kezd megint élni
Kibontották lehet sírni
De a zászló azt lobogja
Szomorúan azt sugallja
Más a szél,ami fúj már
De a lelke hősökhöz száll
Feledni soha nem akarok
Lobogni én már nem tudok
Búsan hajtom meg fejemet
Az igaz hősök előtt,s emlékezek

Mosonmagyaróvár.2O12.1O.19.