Édes mostohám kedvelte a táncot,
megmaradt mosolya mosta a ráncot.
A formás bajuszát jól megpödörte,
a citeráján dalát rögtönözte.

Dallama vitte a lábakat táncba,
perdült a szoknya, ritmus a csizmában.
Anyunak volt a legszebb énekhangja,
mulatott a család apraja, nagyja.

Lehúzta a csillárt az asztal fölött,
a kemence padkára ültünk rögtön.
Olvasta hangosan az Aranyembert,
izgalmas részeknél mindig vizet nyelt.

A kártyapartiban, ha állt vesztésre,
ördögöd van, mondta a partnerének.
Vagy tűzbe akarta dobni a kártyát,
pillanatnyi düh volt, élte izgalmát.

Verseknek is szerettük a ritmusát,
máig is tudjuk Aranynak Toldiját.
Hosszú élet titka volt az élete,
kilencvennégy évesen szállt el lelke.

2020. október 21.

TM